Namíbiai Köztársaság

Bevezető:

Nehéz elképzelni, hogy Namíbia német gyarmatosítói miként birkóztak meg a határtalan mozgástérrel, a kiterjedt sivatagokkal és az évi átlag 300 napsütéses nappal, de manapság éppen ez az, ami az utazókat ide, Afrika egyik leglenyűgözőbb úti céljához vonzza.

A Kalahári sivatag és a hűs Atlanti óceán közé beékelődött ország varázsát a szomszédos Dél-Afrikában jól ismerik, ám a kívülállók még csak most kezdik felfedezni sivatagjait, tengerpartját, bozótjait és az itt megtapasztalható határtalan szabadságot. Természeti kincsekben gazdag területével, modern infrastruktúrájával és tradicionális kultúrájával Namíbia egy gyönyörű ország, mely szép jövő elé néz.

Környezet, éghajlat:

Namíbia Afrika délnyugati partjainál terül el, délről Dél-Afrika, keletről Botswana és északról Angola határolja. Keleten egy keskeny földnyelv, a Caprivi Vonal köti össze Zambiával és Zimbabwével. Az ország nagyrészt terméketlen, de hihetetlen földrajzi változatosságot mutat. Általában négy régióra szokás osztani: a Namíb sivatagra és a parti síkságokra a tengerpart mentén, a sziklás Központi Fennsíkra, a Kalahári sivatag nyúlványaira a botswán és dél-afrikai határ mentén, és a suru bozótos erdore az északkeleti Kavango és Caprivi területeken. Az északi határ gazdag folyókban, melyek Namíbia nagy részének biztosítják a szükséges vízmennyiséget.

Bár nagy része sivatag, Namíbiában változatos klimatikus viszonyok uralkodnak. A legszélsőségesebb éghajlat az ország középső részén jellemző, ahol nyáron napközben gyakran 40°C fölé emelkedik a hőmérséklet, éjjel pedig fagypont alá is süllyedhet. A hegységekkel szabdalt és félsivatagos Központi Fennsík területén a nappali középhőmérséklet általában alacsonyabb, mint az ország többi részén. A partok mentén gyakori a köd. December mindenhol a legforróbb hónap, ekkor a napi középhomérséklet 30°C fölött van. Két esőás évszak van: a "kis esők" október és december között esnek, míg a fő esős időszak január és április közé esik. Az alacsonyabban fekvő területeken általában nagyobb a forróság, mint a Központi Fennsíkon, és a Kavango és a Caprivi területeket kivéve, kevesebb eső is esik.

Látnivalók:

Windhoek

A Központi Fennsík meghatározó városa Windhoek, egyben az ország fővárosa. Windhoek Namíbia szívében helyezkedik el, és az ország üzleti és kereskedelmi központja, itt van a nemzetközi repülőtér is.1650 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, és kellemes hegyvidéki klímának örvendezhet, jelentős hőmérséklet-ingadozásokkal és sok esővel. A sok csapadéknak köszönhetően dús kertek és szép virágágyások tarkítják. A város központjára a német gyarmati épületek és a pasztellszínu modern épületek nyomják rá bélyegüket. Jellegzetes épületei a neogótikus Christuskirche, és a szecessziós német lutheránus templom. Érdemes még megnézni a parlament épületét, a fehérre meszelt Alte Feste-t, mely régen erőd volt, ma múzeum, és a vonatállomást, mely 1912-ben épült holland stílusban. Nagyszerű sétákat tehetünk a közeli bozóterdőkben, a Hofmayer sétaúton, ahonnan a város panorámájában is gyönyörködhetünk. A Post utcai bevásárlóközpontban van kiállítva 33 meteorit a Gibeon meteorit zápor darabjai közül, melynek során 21 tonna földön kívüli kőzet zúdult 1837-ben a dél-namíbiai Gibeon területére.

Etosha Nemzeti Park

Az Ethosa Nemzeti Park a világ egyik legjobb vadmegfigyelő-helye. A park nyugati részét bozótos szavanna fedi, míg nyugatabbra erdők borítják a vidéket. A vadvilág nagy része a Ethosa mocsár területén él, ez egy sík, sós sivatag, mely csak időnként telik meg vízzel. A ritka esős időszakokban akár 3 méter víz is boríthatja, ekkor flamingók és pelikánok fészkelnek itt. Május és szeptember között lehet a legjobban megfigyelni az állatvilágot, amikor a vízlelőhelyek körül gyulnek össze.
Bár Ethosát egy nap alatt be lehet járni, de a parkhoz legalább három napra van szükség. Tsumeb városában van a legközelebbi repülőtér, de a parkot busszal vagy vonattal is meg lehet közelíteni.

Lüderitz

Lüderitz egy szürreális gyarmati maradvány; bajor város a szélfútta, kihalt Namíb sivatag szélén, melyet láthatóan érintetlenül hagyott a 20. század. Itt minden megtalálható, amit egy német városkától elvárnánk, a kávéházaktól a lutheránus templomokig. A part mentén pingvinek és fókák tanyáznak, eldugott partszakaszokon flamingókat is látni. Lüderitz egyben a gyémántban gazdag tiltott terület északi széle, ez látszik gazdagságán is. A Gyémánt hegyen emelkedik a Felsenkirche, melynek szép ólomüveg ablaki vannak. A Lüderitz Múzeumban a helyi oslakos hagyományairól és a gyémántbányászatról láthatunk érdekes tárlatokat, és érdemes elvitorlázni a fóka rezervátumba is.

Fish folyó kanyon

Ez az egész Afrikában egyedülálló kanyon 160 km hosszú és 27 km széles, és hihetetlen látványt nyújt. A kanyon turista központja Hobas-ban van, a park északi szélén, ahol kemping- és piknikező-helyeket találhatunk. Hobasból öt nap alatt juthatunk el a Fish folyó kanyon ösvényen Ai-Ais-ba. Ez a 85 km-es túra követi a folyó homokos medrét, ha május vagy június tájékán jövünk, akkor még vizet is találhatunk a folyóban. A park egyébként is csak május és június között van nyitva, és érdemes jó előre helyet foglalni magunknak egy túrára. A kanyon déli végén fekszik Ai-Ais, mely egy kellemes, forróvízű forrás oázis. A hőforrások nagyszerűen gyógyítják a reumát és az idegrendszeri problémákat is. A kanyon egyik végén sincs menetrendszerű tömegközlekedés.

Gasztronómia:

Namíbia valamennyi népcsoportjának megvan a jellemző étele. Az ovambók alapvető élelmiszere a kukoricakása és a köles, melyet szintén kása vagy leves formájában fogyasztanak, általában hallal, kecskével, birkával vagy marhahússal. A tök, a bors és a hagyma gyakori hozzávalók. A sivatagi nama népcsoport egy tüskés dinnyefélét (neve:nara) fogyaszt évezredek óta, melynek betakarítása fontos esemény. Úgy tartják, hogy a nara-nak köszönhetik, hogy meg tudnak élni a sivatagban. A hererók főként tejtermékeket, aludttejet és vajat fogyasztanak. A többiek európai konyhán, főként a német konyhán élnek. A tésztafélék, kenyerek, torták, gyümölcs és felvágottak szintén a németektől származnak. A hagyományos italok közé tartozik a mataku (görögdinnye bor) és a walende, mely desztillált pálma-pálinka, íze a vodkáéra emlékeztet.