Laosz Népi Demokratikus Köztársaság    Laosz nyelven: Sáthálanalat Pasáthipatai Pasáson Láo

Bevezető:

Laosz a legelmaradottabb és legrejtélyesebb tagja a három egykori Francia-Indonéz államnak. A gyarmati uralom romboló időszaka, az etnikai konfliktusok és a dogmatikus szocializmus végül is padlóra küldte az országot az 1970-es évekre, és a lakosság csaknem 10%-a elmenekült. Napjainkban másfél évtizedes elszigeteltség után ez az elzárt, ritkán lakott ország békében él, és a politikai és gazdasági stabilizáció útjára lépve várja a külföldi látogatókat. A külföldi behatások teljes hiánya miatt Laoszban kivételes lehetőség van a délkelet-ázsiai tradíciók megtapasztalására.

Környezet, éghajlat:

Laoszt Thaiföld, Kambodzsa, Vietnám, Kína és Burma határolja. A folyók és hegységek dominánsak az ország domborzatában. Legnagyobb folyója, a Mekong termékeny síkságokat biztosit a mezőgazdaság számára, természetes határvonalat képez Thaiföld felé, és egyben az ország fő közlekedési útja is. Az ország 70%-át hegyek és fennsíkok borítják. Átlagos magasságuk 1500-2000 m között változik, és lehetőséget nyújt rizs, kávé, tea és más magas termőterületű növények termesztésére. Területének kétharmadát erdő borija, és csak 10%-a alkalmas mezőgazdasági művelésre. Ilyen adottságok mellett szerencsés, hogy Laosz Ázsia egyik legritkábban lakott országa: kb. 18 ember él négyzetkilométerenként.

Az évenkénti ázsiai monszun miatt Laoszban két alapvető évszak van: májustól októberig nedves, novembertől áprilisig száraz. A hőmérséklet a tengerszint feletti magassággal változik. A Mekong folyó völgyében a legmagasabb hőmérséklet (38C) március és április között van, a legalacsonyabb pedig (15C) decemberben és januárban. A csapadékosabb időszakban a nappali homérséklet 25-29C körül alakul.

Látnivalók:

Vientiane
A főváros, Vientiane a Mekong folyó egyik kanyarulatában fekszik, egy termékeny hordalékos síkságon. Viszontagságos múltjának dacára Vientiane ( vagy ahogy a helyiek kiejtik: Wieng Chan) szép város érdekes látnivalókkal és pezsgő piacokkal. Legfontosabb nemzeti emlékműve, a Pha That Luang a buddhizmus és a laoszi függetlenség szimbóluma. A többi látnivaló között említésre méltó az egykori királyi templom, a Wat Pha Kaew és a Reggeli Piac, ahol reggel 6-tól este 6-ig árusok nyüzsögnek sokszínű portékáikkal. 24 km-re Vientiantól található a Wat Xieng Khuan, ahol buddhista és hindu szobrok gyűjteménye látható.
Vientiane már nem az a tiltott éjszakai szórakozóhely, mint amilyen a 70-es évek elején volt, a bordélyházakat már bezárták, a marihuána árusok eltűntek, és az ópiumot mindenütt felváltotta a sör. Ma a szórakozást az élőzene és a diszkók jelentik. Jó áron vásárolhatunk itt törzsi kézműves alkotásokat, ékszereket és bútort.

Luang Prabang
Luang Prabang városa még csak most kezd kilábalni abból a hanyatlásból, amibe a háborúk és a forradalom sodorta. Mindössze 16000-n lakják, alig látni itt autót, és a csúcsforgalom akkor van, amikor az iskolások hazamennek, és az utca megtelik biciklivel. Legfobb látnivalói üreg templomai - 66 közül 32 még a francia gyarmatosítás előtt épült, és még mindig épségben áll. Csupán 25 km-re innen a Mekong folyó mentén vannak a Pak Ou barlangok, sokukban Buddha ábrázolásokkal, 29 km-re délre pedig a gyönyörű Kuang Si vízesés található.

Gasztronómia:

A rizs jelenti a laoszi étkezés alapját, és csaknem valamennyi étel friss alapanyagokból: zöldségekből, édesvízi halakból, szárnyasokból, disznó-, marha- és vízibölény húsból készül. Lime-lé, citromfu és koriander adják az ételek jellegzetes izét, és különböző szárított hal keveréket használnak só helyett. Csípős chili, fokhagyma, menta, mogyoró, tamarind-szörp, gyömbér és kókuszdió tartozik a gyakran használt ízesítők közé. A fogások mellé külön tányéron salátaleveleket, mentát, koriandert, babcsirát, lime cikkeket és bazsalikomot kínálnak, ezekből ki-ki elkésztheti a saját ízlésének megfelelő salátát.