Maldív Köztársaság

Bevezető:

A Maldív-szigetek úgy hirdetik magukat, mint "az utolsó Paradicsom a Földön", ezzel is odacsalogatva a turistákat. Márpedig ha a Paradicsom egy trópusi szigetet jelent pálmafákkal, fehér strandokkal és gyönyörű türkizszínű lagúnákkal, akkor az odalátogató turisták nem fognak csalódni.
A Maldív-szigetek idegenforgalma gondosan meg van tervezve és szervezve. Az ország fő vonzereje a vízivilág és a 'Robinson Crusoe'-tényező, ez azonban nem jelent olcsó tömegturizmust. A helyi erőforrások hiánya miatt az ország erősen importra utalt szinte minden tekintetben, amelyre a turistáknak szüksége lehet, így hát az árak szempontjából nem egy versenyképes nyaralóhely. A stratégia szerint korlátozott számú üdülőhelyet építenek ki lakatlan szigeteken, amelyek közlekedéstől, erőszaktól és ipariasodástól mentesek. A turizmus egyúttal igyekszik megelőzni a tradicionális muzulmán közösséget érintő káros hatásokat. A turisták eszerint ellátogathatnak például helyi halászfalvakba, de onnan vissza kell térniük a nyaralóövezetbe. Az idegenforgalmi zónán kívüli utazgatáshoz speciális engedélyre, vagy egy patronáló helyi lakosra van szükség.
A fent említett szigorú szabályozások ellenére az idegenforgalmi ipar igen sikeres. A Maldív-szigetek nemzetközileg is elismert modellje a megvalósítandó, környezetbarát turizmusnak.

Környezet, éghajlat:

A Maldív-szigetek Sri Lankától délnyugatra fekvő 26 korallzátonyból álló szigetlánc, 754 km hosszú és 118 km széles. Az 1192 alacsonyan fekvő korallsziget olyan kicsi, hogy az ország területének mindössze 4 %-át teszi ki szárazföld.
A lagúnák többnyire vakítóan kékek, elképesztő korallzátonyok és bőséges víz alatti élet jellemzi őket. Az 1998-as El Nino azonban okozott károkat, hiszen a víz hőmérsékletének két héten át tartó megemelkedése szétáztatta a szimbiózisban élő algákat. A korallzátonyok többségét azonban sikerült eredeti állapotában tartani.
csak néhány termékenyebb szigeten lehet citrus gyümölcsöket és ananászt termeszteni.
Az állatvilág főszereplői az óriásdenevérek, színes gyíkok és patkányok. Háziállatként macskát, csirkét, kecskét és nyulat tartanak. A legizgalmasabb állatvilág a víz alatt található, a trópusi halak minden fajtája, cápa, teknős és delfin látható többek között a könnyűbúvárok számára.
Éghajlat: Az év két monszunos időszakra osztható fel: az északkeleti iruvai decembertől márciusig tart (ezek a legszárazabb hónapok); a csapadékosabb az áprilistól novemberig tartó délnyugati hulhangu, ekkor több vihar és alkalmanként erős szél jellemző. A nappali hőmérséklet egész évben 28°C körül van. A levegő páratartalma valamivel alacsonyabb a száraz évszakban, de általában érezhető a hűsítő tengeri fuvallat.

Történelem:

A szigetekre az első lakosok valószínűleg Ceylonból (Sri Lanka) és dél Indiából érkeztek 500 körül Krisztus előtt. Az egyik elmélet az, hogy a szigetek számos tengeri nemzet kereskedelmi útvonala keresztpontjában feküdtek már Kr.e. 2000-ben is. A maldiv emberek úgy hiszik, hogy a Redin nevű napimádó nép ősei voltak az első telepesek, és ők hagyták hátra a még ma is élő gonosz szellemekkel vagy jinnissel kapcsolatos hitet és szokásokat.

A Redin nép 500 körül tűnt el vagy azokat magukba olvasztották a Ceylonból érkező buddhisták és az Indiából érkező hinduk. Mivel az építőanyag korlátozott volt, az egyes népcsoportok az épületeiket a korábbi lakosok által épített épületek alapjaira építették rá. Ezért irányul sok maldiv mecset a nap felé és nem pedig Mekka irányába. Az arab kereskedők a Távol-Keletre vivő útjuk során a 2. századtól kezdve látogatták a szigeteket. A "Pénz Szigete"-ként ismert terület hatalmas mennyiségű kagylópénzt biztosított, amely korábban nemzetközi fizetőeszköz volt.

Az iszlám vallásra való áttérés 1153-ban Krisztus után jelentős időpont a maldiv történelemben. A legenda szerint egy Rannamaari nevű tengeri dzsinn rendszeresen követelt áldozatokat fiatal szűz lányok személyében Malé városában. Abu Al Marakat, egy odalátogató észak-afrikai arab, elfoglalta az egyik áldozati lány helyét és elűzte a démont a Koránból, az iszlám szent könyvből, való felolvasással. A maldiv király akkortájt áttért az iszlámra és később Barakat lett az első szultán. Ezután hat szultán dinasztia következett - 84 szultán és szultáné. Egy esetben, amikor a portugálok első ízben érkeztek az országba a 16. században, ténylegesen két uralkodó dinasztia volt: a Malei és a Hilali.

A portugálok, akik az Indiai-óceán kereskedelmi útjain nagyobb nyereségre akartak törekedni, engedélyt kértek egy erődítmény és egy üzem felépítésére Malé városban, de nem sokkal később egyre többet akartak a maldivektől. 1558-ban Andreas Andre kapitány vezette azt a portugál inváziót, amely megölte VI. Ali szultánt. Andre uralkodott Malé városban és az ország nagy részén a következő 15 évben. A portugál uralomnak 1573-ban lett vége, amikor egy szigeti főnök, Mohammed Thakurufaan megtámadta a nagyobb portugál helyőrséget és megsemmisítette azt.

A 17. században a Maldiv Szigetek holland, majd később angol protektorátus alá kerültek, de egyikük sem hozott létre gyarmatosító adminisztrációt. Az 1860-as években Bombaiból érkező Borah kereskedők raktárakat és boltokat létesítettek Malé városában és gyorsan megszerezték a külkereskedelem majdnem kizárólagos monopóliumát. II. Mohammed Mueenuddin szultán, akinek elege lett a Borah kereskedők gazdasági szorításából, szerződést írt alá az angolokkal 1867-ben, amely garantálta a szigetek teljes függetlenségét. A Maldiv Szigetek emiatt angol protektorátus lett és biztosították az angolok számára katonai objektumok létesítését.

A szultánság választott pozíció lett az öröklés helyett, amikor megalkották a szigetek első alkotmányát 1932-ben. 1953-ban a szultánságot megszüntették és Amin Didi, mint első elnök, vezetésével kinyilvánították a köztársaságot. Alig egy év múlva Didit megdöntötték; a szultánság visszatért Mohammed Farid Didi személyében, akit megválasztottak a Maldiv Szigetek 94. szultánjának. Ugyanebben az időben az angolok engedélyt kaptak katonai repülőterük újbóli megnyitására az Abu Atollon, az ország távoli déli részén. 1956-ban a Királyi Légierő elkezdte fejleszteni a légi bázist, több száz maldiv segítségével és elvállalta a Gan szigetlakók betelepítését. De amikor Ibrahim Nasir került megválasztásra miniszterelnöknek 1957-ben, azonnal a szerződés felülvizsgálatát kérte, a tartózkodás lerövidítését és az éves fizetés megnövelését követelve.

Ezután az Addu és Suvadiva (Huvadu) atollok lakosainak a kormányzattal szembeni lázadása következett, akik ellenezték Nasir követelését, hogy a britek ne alkalmazzanak helyi munkaerőt. A brit jelenléttől felbátorodva úgy döntöttek, hogy megszakítják a kapcsolatokat és független államot alapítanak. 1962-ben Nasir hadihajókat küldött a déli atollokra és leverték a lázadást. Anglia röviddel ezután elismerte a szigetek függetlenségét és 1965-ben a Maldiv Szigetek teljes mértékben függetlenekké váltak.

Az 1968-ban hozott referendum alapján 1968-ban a szultánságot újból eltörölték és egy új köztársaságot vezettek be Nasir, mint elnök, vezetésével. Erőszakos uralma egy évtizeddel később ért véget, amikor életét féltve elmenekült az országból Szingapúrba. A haladó Maumoon Abdul Gaymoon lett elnökké választva a helyére. Gayoom azóta hatalmon van, túlélve puccsokat 1980-ban és 1988-ban. Egy negyedik öt-éves időszakra jelölték és elnökségét egy átütő referendumban erősítették meg.

Az utóbbi éveket a modernizálás, a gyors gazdasági növekedés és a legtöbb társadalmi jellemző javulása jellemzik. Ennek a növekedésnek a főbb rugói a halászat, a túrizmus és a külföldi segélyek voltak. Egyfelől nyomás érezhető a politikai liberalizálás irányában, és másfelől a muzulmán életforma megszilárdítása érdekében. A kormánynak meg kell őriznie az egyensúlyt a szigetek környezeti megóvása és a turizmus, valamint a halászat további fejlesztése között.

Látnivalók:

Malé
Az ország kicsi, csendes, ritkán lakott, tiszta, nem túl látványos, de annál különlegesebb fovárosa. Mecsetek, piacok, kis utcák és egy bizonyos báj jellemzik. Bár álmos kisváros látszatát keltheti, mindig építkeznek valahol.
Malé szigete kb. 2 km hosszú és 1 km széles. Hivatalosan 65 ezer körül van a lakossága, de a külföldi vendégmunkásokkal és a turistákkal együtt kb. 1OO ezren élnek a szigeten.
A Nemzeti múzeum a szultán tárgyainak és különbözo régészeti leleteknek ad otthont. A múzeum mellett van a Szultán park és az Iszlám központi és Nagypéntek mecset. Összesen több, mint 2O mecset van Maléban, a legrégebbi a Hukuru Miski, amely kőfaragásairól híres. A már említett Singapore bazárban minőségi kézműves alkotásokat, maldív és importált ajándéktárgyakat, hardware-eket, tengeri- és horgászfelszereléseket lehet többek között kapni. A kis teaházakban a helyi férfiak falatozgatnak, dohányoznak és beszélgetnek.
Az ételek és a szállás olcsó, de az éjszakai élet a teaházakra és néhány étteremre korlátozódik.